EGY HELY!   Állásom hirtelen elvesztése után kelletlenul ballagtam otthonom kozelében a huvos utcákon, új munka reményében. Egyszer csak megláttam a városi park sarkában egy kellemes kulseju, modern házat. Valami cégtábla volt ráakasztva, így benyitottam az alacsony kapun, hogy kozelebbrol is megnézzem. A kiírás alapján nem nagyon értettem, mi rejtozhet bent, talán kíváncsiságból becsengettem. Kedves arcú apáca nyitott ajtót, aki azonnal beinvitált a házba. Ahogy beléptem, korbeolelt a nyugalom. Szivélyesen odvozolt, leultetett a fekete borfotelek egyikébe. Kicsit izgulva elmondtam, miért csongettem be, o meg azt kozolte, hogy hová is jottem valójában. Ez egy Hospice alapítvány. Ide haldoklókat hoznak, akik megtalálják ezen a helyen a megnyugvást. Hát jól elijesztett ezekkel a szavakkal a novér. Akkor néztem csak korul hol is vagyok, de egyáltalán nem éreztem a halál...

Tárgy: Velemeny Kicsit szomorunak tunik de tenyleg ez is az elethez tartozik . nagyon tecszik jol megvan irva de remelem a tobbi tortenet vidamabb lesz  

Tárgy: Re:Velemeny Azt nemtudom, attól fugg mit kuldtok be. Én csak ki teszem  

Tárgy: hospice Nagyon érdekes,megható történet az eltávozás körülményéről  

Tárgy: Re:hospice Igen. Megpróbáltam leírni azt a változást, ami bennem ment keresztul az az 5 hónap alatt, már tényleg másként látom ezt a dolgot.