ARIELA
HA BARÁT CSAP BE
oly sokszor átvertek már. szerelmes leszel, azt hiszed ő is beléd, aztán jön a csalódás. sokat sírsz, kínlódsz magadnak egy ideig, egyszercsak átmegy. valahogy egy idő után kigyógyulsz belőle és már nem fáj, hogy becsapott, elhagyott, vagy megcsalt. visszatérsz a normális életbe és pár hét után, vagy utálatot, vagy közönyt érzel iránta. jó párszor még megtörténik veled, míg rájössz, hogy ez az élet rendje. keresgéljük a párunkat és amíg rátalállunk az igazira, ezen a folyamaton végig kell mennünk, de amikor egy barát teszi ezt veled, azon nem lehet túllépni. lehet gyerekkorod óta ismered, vagy csak pár hónapja, ez nem is fontos. a lényeg az, hogy egy hullámhosszon vagytok.
vannak dolgok, amiben külömbözik a véleményetek, de a legfontosabb értékekben megértitek egymást. jó vele eggyütt tölteni az időt. mindig van miért nevetni, miről beszélni és nyugottan hibázhatsz, melletted fog állni a legnagyobb bajban is. nyugtató az érzés, hogy veled vészeli át, amikor nagyon rossz. ha gúnyolnak az iskolában, ha otthon baj van, vagy összetöri valaki a szívedet. közösen örültök az első sikerednek és veled sír, ha bánat ér. mindig van kinek elmondani és meghallgat, ha százszor is mesélled el.
aztán valami történik.
megtudod, hogy becsapott, átvert, pont, amikor a legnagyobb szükséged volt rá. nem érted miért. hogy tehette? kiakadva állsz a jelenség előtt, nemakarod elhinni. mintha leforráztak volna. beléd vágták volna a kést, pont a hátad közepébe.
magányos pillanataidban még kifogásokat keresel, hogy talán ezért, vagy inkább azért tette, s mikor rájössz, hogy készakarva követte el ezt a szörnyűséget, hirtelen összedől benned a világ.
a miérten forog az agyad. miért tette? pont veled. mit vétettél neki? milyen oka lehetett rá? ennyire gyűlölt talán az elejétől? épp az az ember, akinek teljesen kiadtad magad. lelked összes titkát ismeri. annyira értelmetlen az egész.
aztán jön a saját magunk hibáztatása: hogyhogy nem vettem észre ennyi idő alatt, hogy egy ilyen álnok, kétszinű kígyó? beférkőzött a bizalmamba, kihasználta a jóindulatomat. hogyan lehettem ennyire naív és bíztam meg benne? az fontosabb volt számára, mint a barátságunk?
később jön a harag. szimplán beköltözik a szívünkbe, és már semmi mást nem érzünk iránta, csak utálatot.
annyira nehéz megbírkózni egy ilyen csalódással, szinte lehetetlen. szerelmek jönnek-mennek, de amikor az árul el, akit a szíved legmélyebb sarkába is beengedtél az a legkiábrándítóbb, mert olyan nehéz megbízni valakiben manapság, hogy amikor rászánod magad és kitárulkozol előtte, ő pedig úgymond hátba rúg, akkor mintha az egész világ bizalmát vesztetted volna el, és minden szembejövő igaz emberrel gyanakvó leszel.
ha a legjobb barátod ilyet tesz veled, akkor ki az a lény a földön, akinek még hinni merj?
tudom nem könnyű a következőben megbízni, de mindenki megérdemel egy esélyt, mert senki nem tehet arról, hogy mit éltél át a múltban bárkivel is és ha kiismered jobban, talán egyszer újra bízni tudsz.