ARIELA
SZERELEM
gyönyörű érzés. amikor lepkék repkednek a hasunkban. mindent rózsaszinben látunk. egyszeriben megszépül körülöttünk a világ. kedvesebbé, lágyabbá, megértőbbekké vállunk emberbarátainkkal szemben.
amikor eltaláll az ámor nyila, magunk sem értjük miért, de mindennél fontosabb lesz az az ember, akiért a szívünk dobog. megesik, hogy nem is tetszett azelőtt. tudjuk, hogy vannak nála sokkal szebbek is, mégis ő kell. minden tökéletes benne, ahogy mozog, beszél, mosolyog, lépked. nembaj, ha nem is tud róla, nekünk elég, ha csak ránk pillant, s netán egy mosolyt küld felénk, mi leszünk a világ legboldogabb lényei a földön.
sok féle szerelem van: az elérhetetlen
az egyoldalú
a viszonzott
a beteges
mindegyik esetben felruházzuk partnerünket a legmagasztosabb tulajdonságokkal, ami ha lekerül a rózsaszin szemüveg rólunk, rájövünk, hogy a fele sem igaz.
az elérhetetlennél a legkönnyebb, hiszen nincs a közelünkben, így azt gondolhatunk róla, amit csak a képzeletünk enged, s mivel a szerelem határtalan, a fantáziánk is azzá vállik
az egyoldalú szerelem, elősször a fellegekbe repít minket, s mikor kinyíl a szemünk, meg óriási csalódást okoz. a fellegekben járva olyan szép dolgokat feltételezünk jövendőbeli párunkról. ahogy majd a karjainkban hordoz minket életünk végéig. az a jó ebben a szerelemben, hogy ez a pasi, vagy nő tökéletes. csak az a baj vele, hogy eljön az idő, amikor ráébredünk, a másik nem így érez irántunk.
a beteges szerelemnél, ha velünk történik ilyen, vagy már belebetegszünk a szerelembe, abba, hogy az a másik nem szeret minket. pedig mindent megtennénk érte, az életünket adnánk neki. főleg, ha mást választ, aki mennyivel csúnyább és rosszabb is mint mi, akkor gondoljunk bele, hogy a szerelem az van, vagy nincs. senki nem tehet róla, hogy kibe lesz szerelmes és ha veled történne ugyanez, hogy szerelmével zaklatna, üldözne és még századszorra sem értené meg, hogy neked nem kell. pontosan így esik annak az embernek, ha te is így teszel.
a viszonzott szerelem a legszebb, nem a legkönnyebb, de az összes közül ebben lehetsz csak igazán boldog.
annyira nehéz megtalálni, azt a személyt, aki szeretne minket és mi is őt. mondjuk sikerül végre, akkor sem nyertünk még. sőt....
kezdem úgy, hogy mennyi házasság köttetik szerelemből és minden harmadik vállásal végződik. nem is azért, mert idővel az emberek megváltoznak, vagy mert a sok év alatt megunták egymást, mert a 70% - a a vállásoknak 3 éven belül történik.
sokat gondolkodtam miért van ez így. olvastam 2-3 generációra visszanyúló házassági szokásokat és rájöttem pár problémára a négy legfontosabb közülük:
elég sok ember élt élete végéig rossz házasságban. ez szomorú, de így volt. abban az időben nem volt ''divat'' elválni.
férfi uralom volt és a nőnek engedelmeskedni kellett, és ha egy családban, vagy akármilyen csapatban egy vezető van, az nem bomlik szét.
abban az időben a férfiak dolgozni jártak, a gazdasággal törődtek, a nők meg a gyerekekkel, háztartással és nem sok időt tölthettek egymással, így ok sem volt veszekedni.
régebben a párok sokkal hosszabb ideig jártak eggyütt, mint most. alaposan kiismerték egymást és csak azután, és csak azután kötöttek házasságot.
pontosan ez a legnagyobb probléma a mai világban. gyorsan egybekelnek és mire megismerik egymás szokásait, jellemét, rájönnek, hogy nem tudnak élni egymással.
elgondolkodtam, miért tesznek így a fiatalok? mi hajtsa őket a hirtelen házasságba?
több oka is van ennek:
a neveltetésünk az eggyik
dejó, hogy mindent a szülőkre lehet kenni
a mi szüleink abban az időben dolgoztak. a nők és a férfiak egyaránt. kötelező volt. amikor haza jöttek, a házimunkával, kertel törődtek. esetleg lekontrolálták a leckéinket, de ennél többet nemnagyon foglalkoztak velünk. nem volt mikor.
egy rohanó világban nőttünk fel, ahol senkinek nem volt ránk ideje. bárhogyan is szerettek, de mégis magányosnak éreztük magunkat. vágytunk arra, hogy tartozzunk valakihez, aki mindig velünk lesz.
a másik oka a mai helyzet. ezt be kell ismerni, hogy nekünk sokkal nehezebb lábra állni, mint szüleinknek fiatal korában. az iskola befejezése nem garancia arra, hogy lesz munkád, bár nagyobb eséjed van rá. amikor egy családban felüt a szegénység, adósságok halmozódnak, a férfiak elvesztették ősi pozíciójukat, vagyis nem képesek eltartani a családjukat, a nőknek sem sokkal könnyebb, ezek nehéz lelki sebeket okoznak, s végül egymás hibáztatásához vezet.
amikor már egyikük sem bírja a sok marakodást, elválnak.
nagyon nehéz rátalálni az igazira, aki majd párunk, partnerünk, barátunk lesz egész életünkben. így minden kapcsolatnak addig kellene tartania a házasságkötésig, míg teljesen meg nem ismerik a másikat, s ha ő az akivel le tudnánk élni az életünket, akkor bele kell vágni, mert vár a boldogság.