ARIELA
SZÁMOLUNK, TERVEZÜNK, ÉS MÁSKÉNT SÜL EL
érdekes, ugye? hányszor eltervezünk valamit az életben és a végén teljesen másként végződik, mint ahogy vártuk. pedig pontosan kidolgoztuk a legapróbb részletig, végig csináltuk, ahogy kell, aztán puff.
mi lehet az oka, hogy az ismerősödnek, aki ugyanúgy csinált mindent bejött, te meg jól pofára estél? ő mindent félválról vesz, szerencséje van, te meg komolyan bele adtál, ami csak tőled kitelt, és neked meg nem. és ezt tapasztalod folyvást.
te küzdesz, aki meg alig mozdul, mintha neki áldozna a szerencse. nincs ez jól így. vagy mégis? lehet vonzani a szerencsét?
vesézzük ezt ki:
elősször is, nem hiszek a szerencsében.
de igaz, amit leírtam. van akinek sorra sikerül minden, van aki meg küzd, mint egy ókori harcos. naponta csatázol az élet minden területén és valahogy nem viszed semmire.
miért sikerül az eggyiknek és miért nem a másiknak?
akinek sikerül minden:
a kisfiam azt mondta nekem egyszer, hogy ''azt hiszed minden? tudod mennyi dolog kudarcba fulladt, amibe bele kezdtem, csak nem mondom el. így mindenki azt hiszi, hogy egy nagyon sikeres ember vagyok''. azonnal lerohantam a következő kérdésemmel: te az is vagy /tényleg az/. nem hagy nyomot benned, ha kudarcot vallsz? a válasz: egyáltalán nem. megpróbáltam, nem jött be. azonnal túl teszem magam rajta és más szemszögből próbállom, vagy teljesen mást.
akkor döbbentem rá, hogy a ''szerencsés'' embernek is annyi kudarca van, mint nekünk, egyszerű halandóknak, csak nem éllik meg csapásként, hanem mint tanulságot fogják fel. azért ha megfigyeltem ezeket az embereket, tényleg sokkal több dolog be jön nekik az életben, mint az átlagos embernek.
elkezdtem tanulmányozni az életüket.
dejó, hogy van net.
olyan közös tulajdonságokat fedeztem fel bennük, amiből csak tanulhatunk:
ezek mind: 1.akartak, nagyon akartak
2.folytatták akkor is, ha mindenki kinevette őket, nem hittek bennük, elküldték, szemükbe mondták, hogy nincs tehetségük. amikor senki nem állt mellettük.
3.hittek önmagukban, elhitték, hogy képesek rá, megtudják csinálni.
4.ha buktak tanultak belőle. a pofonoktól erősödtek. amikor bejött, megbecsülték.
5.úgy vették az élethelyzeteket, ahogy voltak. nem élték meg a rosszat csapásként, hanem egyszerűen felfogták, hogy most nem jött be és léptek tovább.
ha a szerencsében nem is hiszek, mert szerintem mindenkinek olyan az élete, ahogy alakítja, de abban a mondásban, hogy ''azt vonzod, ami vagy'' - igen. rengeteg példát tudok erre mondani: te is inkább egy kedves, vidám emberrel beszélgetsz, mint egy örökké nyavajgó, panaszkodó, megkeseredett valakivel.
ha az életet, vagy a bukásait kicsit könnyebben élled meg, sőt ha még tanulsz is belőle, akkor az úgymond ''szerencse'' is melléd áll, mert a bánat helyett a lehetőségeket veszed észre. nyitott vagy a világra és nem takarja el az agyad a szomorúság.
persze nem azt mondom ezzel, hogy könnyelműen legyintsünk bármire, mert minden cél eléréséhez részletes, kidolgozott tervre van szükség, odafigyelésre és kemény munkára, de ha valami nem sikerül, attól még nem dől össze a világ, mert holnap is lesz nap, akkor is felkelünk és rajtunk múllik, hogy újrakezdjük, vagy másba fogunk bele. ha hiszel önmagadban és elég bátor vagy lépni, folytatni, vagy újrakezdeni, akkor bizakodóan nézel a jövőbe. nagyon egyszerűen mondva, egyszer úgy is bejön.
minek keseregni azon, ami nem sikerült. azon már úgysem segíthetsz, azzal sem ha keseregsz rajta, ha depibe esel.
a feláldozott munkáért, időért, meg nem olyan nagy kár. én azt szoktam ilyenkor mondani magamnak, hogy most legalább tudom, hogyan ne csináljam.