ARIELA

a múlt hétvégén vonattal utaztam 300km-t oda, másnap vissza. figyeltem az embereket órákon át. rengeteg megálló útkozben, a sok várakozás az állomásokon, és néztem oket. szuloket, kik kisérték kislányukat a vonathoz, fiatal pár, ki elszakadásra kényszerul egy idore, a messzi iskola végett. nevetgélo fiatalokat, akik a vonatra szálva, azonnal valamilyen konyvet bújva próbálták megtanulni a hétfoi tananyagot. egy férfi felpakolva, egyedul keresgélt helyet. oreg nénike hatalmas kosárral a hátán tuszkolta magát a vagonba. elgondolkodtam a látottakon. vajon hová megyunk? ki merre tart? van aki épp az új lehetoséget ragadta meg, ami majd változtat életén, egy másik most adta fel, s kimerulten, csak haza akar jutni. kitudja kihez, vagy kitol jott a nénike. fiatalok, kik a szebb jovo reményében, még tele álmokkal szívukben indulnak újabb csatába az iskolával. mind jottunk valahonnan, s tartunk valamerre, kitudja elérjuk e céljainkat. ti az élet fonalán hová utaztok?