ARIELA
VÉGET ÉRT KAPCSOLATOK
,emlékszem tizenévesen, mint az összes tini, halálosan beleszerettünk minden héten másba, természetesen éppen ő volt az, akivel majd leéljük az életünket. jaj, nagyon szép időszak volt. később amikor már nemcsak a felhőkbenvaló álmodozásról szólt a szerelem, úgymond komolyan vettük a kapcsolatainkat, ami nem azt jelenti, hogy nem terveztük vele jövőnket, sőt még azt is tudtuk, hol fogunk élni párunkal.
de nemcsak szerelmet éltünk át gyerek korunkban, hanem életre szóló barátságok köttettek az óvodában, iskolában, az utcán biciglizés közben.
hol vannak ezek a régi kapcsolatok? mi lett a barátainkal? olyan tökéletesen megértettük egymást, akkor miért hagytuk kihűlni, megszakadni ezeket a kötelékeket? hogy lehet az, hogy egy idő után már nem hiányzik az életünkből a számunkra egykor nagyon fontos ember?
ahogy lassan felnövünk, változunk mi magunk is és az élet hozta körülmények végett, valahogy lemorzsolódtak. más iskola, lakóhely, környezet, mind új barátokat hoz az életünkbe. ez egy olyan folyamat, ami szükséges az egészséges felnőtté vállásunkhoz. minnél több emberrel találkozunk mire felnövünk, annál könnyebben kiismerhetjük jövendőbeli partnerünk.
emlékszel a régi barátokra, elég volt egy tekintet és már tudtad mire gondol, az iskolatársad mindenre pontosan úgy reagált, ahogy vártad. erre gondoltam.
azért van szükségünk kiismerni azt az embert, akivel leszeretnénk élni az életünket, hogy megtudjuk ő e az igazi. vagyis az a lény, aki mellett boldogok leszünk. olyan, akivel önmagad maradhatsz, fejlődhetsz mellette, támogat, segít, megért. akit szabadon szerethetsz, felnézhetsz rá, akiben bízhatsz, hogy sosem árul el.
azt vallom, hogy minden embernek valahol van egy párja, aki pont olyan, amilyenre vágyik. nehéz megtalálni. van aki sok keresgéllés után leli meg, van akinek sosem sikerül, mert a szerelem vakította el szemét és ha a szíve mélyén tudta is, hogy nem ő az igazi, de ragaszkodott hozzá.
meg kell tanulnunk elengedni azokat a barátokat, szerelmeket, akik vissza húznak, nem tesznek boldoggá.
nem azt mondom, hogy ne harcoljunk a szerelmünkért. tegyünk meg egy jó kapcsolatért mindent, mi tőlünk kitelik de ha érzed, hogy már nincs értelme, amikor te is tudod, hogy ha rendbe is jönnének a dolgok, már nem lennétek boldogok, akkor add fel. zárd le a múltat, hogy teret adhass az újnak. űrísd ki a szívedet, hogy beleférhessen valaki más. valahol ott az a személy, ki neked rendeltetett, csak vigyázz, nehogy ott sétáljon el az az idegen előtted úgy, hogy észre sem vetted egy másik ráerőltetett kapcsolatod miatt, mert lehet, hogy épp akkor lépett volna be az életedbe, amikor még egy értelmetlen kapcsolathoz ragaszkodtál, ami előbb vagy utóbb úgyis véget ér, amiben nem is vagy boldog.