ARIELA
PÉTER PAN - AVAGY FEL KELL NŐNI
eljön az idő mindenki számára egyszer, hogy fel kell fognia a gyerekkor véget ért és ideje felnőttként lépnie az élet sűrüjébe. saját lábra állni, ami azt jelenti, hogy felelősséget kell vállalni minden tettünkért. joért és a rosszért is. ilyesztőnek tűnik tudom, de ha szüleinknek sikerült, akkor nekünk miért ne menne?
sajnos vannak olyan szomorú esetek, amikor egy gyereknek túl hamar kell felnőtté válnia a gondatlan szülők miatt.
sok példát ismerhetsz te is a hírekből az alkoholista, drogos, vagy erőszakos apákrol, a saját gyermeküket árulo anyákrol, a tizenéves kamaszokrol, kik testvéreiket nevelik szüleik helyett.
igen. az ilyen esetekben nagyon gyorsan felnőtté vállik az ember. túl hamar is. a játszás, a tanulás, bulizás helyett komoly dolgokkal kell foglalkozniuk. szörnyű dolgok ezek, de sajnos valosak.
de a többségnek szerencsére másmilyen szülők jutottak. nem hiányzott otthonukbol a szeretet, kényeztetés, sem a törődés. így nemcsoda, hogy jonéhányan nem is akarnak kirepülni a fészekből, elveszteni a meghitt biztonságos otthont, a részére kényelmes életet biztosíto szülők mellől.
csakhogy már 30 évesen bizony ideje volna lábra állni, megteremteni a saját exisztenciát, kilépni a nagybetűs életbe. a legtöbb ilyen idős fiatal első kifogása ilyenkor, hogy ma más idők járnak, mint szüleink korában, amikor az államtol megkaptak mindent az induláshoz, meg a szülőknek is akkor több jutott és tudtak segíteni a fiataloknak, na de most, segítség nélkül nehéz és ez így is van. eggyetértek ezzel. sokkal nehezebb a mai helyzet, mint régen volt
na de nem foghatjuk a tehetetlenségünket, gyávaságunkat örökké a krízisre. most is vannak gazdagok, kik a krízis után kezdték, és nem mindenki csalásbol lett pénzes.
régen is a bamba ember szegény maradt és nem vitte semmire, a lusták mind lefaragodtak menetközben és az ügyesek, tehetségesek és a szorgalmasak a mai helyzetben is feltalálják magukat.
az első ok volt a félelem, a másik, hogy nem akar a legtöbbje felnőni.
minek? olyan jo otthon, ahol még az anyu mos, főz ránk, s nekünk csak az életünkel kell törődnünk. csakhogy ez is az élethez tartozik, hogy saját otthont alakítunk ki. önálloak legyünk. tudom, hogy nagyon-nagy a világ és a gyengék elvesznek benne, de egy szilárd otthonbol kitörő fiatal képes helyt állni bárhol.
említést kell tennem az érme másik oldalárol is. azokrol, kik nagyon hamar akarnak felnőtté válni. akik gyerek fejjel mennek a falnak.
mindnyájan azt hisszük tizenévesen, hogy megváltsuk a világot és ez így van rendjén, de ahhoz elősször fel kell nőnünk, meg kell érnünk, mint a gyümölcsnek, mert ha túl korán esszük meg, még zölden, nemcsak ízetlen, de még gyomorrontást is kapunk tőle. az emberek pont ilyenek. nézd meg a kiszabadult tiniket, milyen lett a sorsuk. tíz év múltán, ha megérték, egy sem mondhatná el magárol, hogy boldog. azt érte el, amit szeretett volna.
mindennek meg van az ideje.
gyereknek lenni, és felnőtté válni, csak tudni kell mikor.