ARIELA
LEHÚZNAK A GONDOK
hiába hisszük, hogy nekünk van a legtöbb problémánk a világon, nem igaz. mindenkinek ugyanannyi van, csak nem tudunk róla.
igaz a mondás, hogy aki mindíg panaszkodik, elveszti a barátait. biztosan ti is ismertek olyan embert a környezetetekben, aki ahol jár, mindenkinek panaszkodik, mennyire nehéz a sorsa. az ilyen embert nagy ívben kerülik, mert hát nekünk is megvan a magunk baja, nem még másokat hallgatni. az jut a legtöbbünk eszébe erről, hogy ha neki lennének az én gondjaim, a fejét verdesné a falba és még ő panaszkodik, hogy milyen nehéz neki.
visszatérve saját magunkhoz, sokszor előfordul, hogy annyi gond összegyűl körülöttünk, hogy majd bele szakadunk és akkor jön egy újabb csapás.
az a bizonyos megoldhatatlan probléma.
nemtudunk segíteni magunkon, kimászni belőle, elmozdulni arról a holtpontról. hiába próbálkozunk bármivel, törjük az agyunkat napokig, hetekig, semmi. joggal kétségbeesünk és ott tartunk, hogy bele kapaszkodnánk akármilyen szalmaszálba is, csak valami már kihúzzon belőle, de nem sikerül. ott a sok gond a nyakunkon, ezeket is meg kell oldani, aztán meg ez is beütött és nem utolsó sorban élnünk kell a mindennapos kötelességeinket, mert akármi is van, iskolába, munkába kell járni, a családdal kell törődni és a gondok súja mellett, a kötelességek, annál nagyobb terhet jelentenek számunkra, mert ezek végzése közben is a problémák megoldásán jár az eszünk.
akkor történnek az újabb bajok, mert nemtudunk a mindennapos rutin feladatainkra koncentrálni és hibát csinálunk, egyiket a másik után. így még ezen a téren is gondok merülnek fel, mintha nem volna elég bajunk úgyis. egy ideig még húzhatjuk, amíg bírjuk, aztán azt vesszük észre, hogy teljesen kimerültünk. nemcsoda, hiszen elménk pattanásig feszült, állandóan dolgozik. egy bizonyos idő elteltével vagy feladja az ember és úszik az árral, sajnos lefelé, mert annyit küzdött és mégsem talált megoldást, hogy már nem bírja tovább és lesz, ami lesz, vagy a környezete issza meg a levét és az sem jobb.
a nagymamám szokta mondani " mindenre van megoldás" . na de hogyhogy mi nem találjuk, hiszen már minden lehetőséget végig gondoltunk és semmi eredménye.
az igazság az, hogy nincs megoldhatatlan probléma. csak annyira lehúznak a gondok, hagytuk, hogy elhatalmasodjon rajtunk a kétségbeesés, hogy a súja alatt összeroppantunk.
nemszabad engedni, hogy ennyire magával ragadjon a problémánk, mert akkor lehúz a mélybe. próbáljuk meg kivülállóként átgondolni az egészet, mintha valaki más mesélné el nekünk baját. tudjuk nagyon jól, hogy egy másik embernek könnyű tanácsot adni hogyan éljen, mit tegyen. csak akkor nehéz, ha saját magunkról van szó, mert elfogultak vagyunk. sokkal sújosabbnak lássuk a helyzetet, mint valójában van. ezért kell annyira, amennyire csak lehet el szakadni saját személyünktől és megnézni úgy, mintha a barátnőm mondaná el ezt nekem. mit válaszolnák rá? milyen tanácsot adnák neki? egyszercsak előbukkan a megoldás.
persze vannak olyan dolgok, amit el kell engednünk, amit nem lehet tényleg tovább húzni, nemtudjuk megmenteni, de nem dőlt össze a világ. mindenki számára megadatott az újrakezdés lehetősége is. ezt is számba kell venni.
bármi történjék is, az élet megy tovább.
az angelika című filmből hallott kedvenc mondatommal fejezem be a cikket, hogy "az életet élni kell".