ARIELA
REMÉNY!
olyan butaságnak tunik. hisz megfoghatatlan, egy ures léggomb. nincs súja, s talán értelme sem. nem lehet mérni, vagy megvenni.
s mi mégis reméljuk, hogy egyszer jobb lesz. elérjuk álmainkat, felgyógyul, ki fontos nekunk, megszeret, kit szeretunk.
mint hiú ábránd cikázik korulottunk és elkap vaskos kezével, hogy tovább vigyen vágyunk felé. erosen markába tart, s tuszkol elore, hogy ne adjuk fel. ragaszkodunk hozzá, mert oly hatalma van, hogy képes kihúzni a kétségbeesésbol, átsegít a mán, s vezet a holnap felé.
hitet ad magunknak, hogy bírjuk még tovább, mégha oly sokszor is kudarcba fullad vágyunk életunk során, de amikor egy újabb torténet jon, a remény az, ami elviselhetové teszi célunkig a várakozást.