ARIELA
Amikor a nagy terv elkészül
Gyerekkorod ota érzed, hogy más vagy. Ha meg is probálsz beilleszkedni a többi közé és a legtöbbször sikerül is, de kivülállonak érzed magad minden közegben. Számtalanszor eszedbe jutott, hogy valami baj lehet veled. Nemérted miért érzed idegennek, nem odavalonak lényedet. Ahogy múlnak az évek és egyre több közösségben fordulsz meg, úgy veszed észre, mintha valojában nemtartoznál sehová.
Miért van ez az örökös nyugtalanság a szívedben? Miért akarsz többet, jobbat, mást? Nemtalállod a helyed.
Egyszercsak, mint egy tűzhányo kitör belőled a tehetséged, amit még gyerekkorodban elvetettél, mert a felnőtté vállás szigorú törvényei a komolyságra mutatva félreállított, de most rájöttél, hogy ezt szeretnéd csinálni hátralévő életedben. Az ismerőseid, rokonaid pillanatnyi elmezavarodnak könyvelik el, s rettentő kíméletesen bánnak veled, míg rá nem döbbennek, hogy te ezt a dolgot hidegvérrel végig akarod vinni. Külömböző érvekkel probálnak meggyőzni, hogy semmi értelme belefognod ebbe a badarságba, mert ugye ott van a ''biztos munkahely'', és nembaj ha alulfüzetett, de a mai világban örüljünk, ha ez is van. Nembaj, ha nemszereted, a család mindennél fontosabb, s amikor már a sok magyarázat sem segít, a legtöbbjük elfordul tőled.
Jobbhíján egyedül maradva az álmaiddal, úgy döntessz, hogy te aztán ebből nem engedsz és véghez viszed, ha kisbalták is esnek az égből. Majd megmutatod nekik ki vagy te igazán. Jöhet eső, vagy szél, nemadod fel soha.
Amikor elül a vihar és senki nem harcol többet veled, feladták végre, akkor tiszta fejjel átgondolhatod a stratégiát hogyan is kezdjél bele. Minden szabad percedet rá áldozod a már célnek kitűzött álmod megvalosítására. Át tanulmányozod külömböző forrásokbol a lehetőségeidet és teljes erőbedobással neki látsz a tervnek. Úgy érzed megatáltad önmagad, s már a gondolat, hogy egyszer ezt fogod csinálni is boldoggá tesz. Tele vagy energiával, ötletekkel, vágyakkal és érzed, hogy minden percel közelebb jutsz a kánaánhoz. Tudod, hogy ha keményen fogsz dolgozni rajta, bele adsz mindent, sikerülnie kell.
Pár hét múlva kicsit alább hagy a lelkesedés, mert teljesen ki vagy merülve, de eszedágában sincs abba hagyni, mert a kitarto munka mindig meghozza a gyümölcsét, így nem érdekel a fáradság. Amikor már a tervezgetés, számolgatás utolso fázisában tartasz, kezdenek a barátok, a családod hőbölögni, mert teljesen elhanyagolod Őket. A múltban velük töltött időt mára felváltották a hülye számolgatások és teljesen elfordultál tőlük.
Egyáltalán nem értenek téged, te meg azt, hogy most amikor már az energiábol az utolsokat rúgod, támogatásuk helyett kritikát kapsz tőlük. Hiszen te nem változtál, csak most nincs időd. Épp úgy szereted Őket, viszont Ők, mintha el idegenedtek volna tőled. De miért? Tettél valami rosszat? Nem kell úgy bánni vled, mint egy bűnözővel, mert a saját életed akarod élni. Nem hagyod el Őket, csak teljesíteni szeretnéd az álmodat. Már végre azt szeretnéd csinálni, amit szeretsz, nem kötelességből dolgozni azt, ami éppen adodott. Lelketlenül bevonulni a munkába és végig gürizni a nyolc orát.
Nagysokára eljött az idő, hogy megmutathatod ki vagy. Pár honapos munka után learathatod a gyümölcsöket. Sőt már a család és a barátok is kezdenek fel lelkesülni a nagy nap közelettével. Amikor az a nagy nap elmúllik és egy oriási pofáraesést kaptál a csillámporos siker helyett, a hatalmas csalodás csak a kezdet, amit túl kell élned. Még az nap nemfelejti a környezeted a ''na ugye megmondtam'' kezdetű intelmeiket felemlegetni. S mivel rokonaid, barátaid, így a jobarátaid is egyben, végig kell hallgatnod mindegyiket. Alig várod, hogy végre félre vonulhass, egy kis magányba, elbújva a szoba mélyén a sebeidet nyalogatni. Ahogy rád száll az egyedüllét és elcsendesül a lelked üvöltő szele, kétségbeejtő gondolatok veszik át az uralamt rajtad. Vajon tényleg ezt akartad? Ezt szeretnéd csinálni? Vagy csak hagytad, hogy elkapjon a gépszíj? Takán mégis a többieknek volt igazuk. Nem vagy te erre valo. Mit is gondoltál, hogy majd te, hogy egy ilyen kis emberke megváltod a világot? Még a többiekkel is szembeszálltál, pedig Ők igazán szeretnek és őrültséged előtt melletted voltak. Majd holnap bocsánatot kérsz mindenkitől, de miért is? Mert kudarcot vallottál, de hiszen csak az első nem sikerült és azt igérted magadnak, hogy bármi történnyék, nem adod fel. Hol van az igéret? Ekkora kudarc után, rosszabb már nem lehet. Hogyan is juthatott eszedbe az, hogy most abba hagyod, hisz az igazi nagyok a századik bukásnál sem adták fel.
Na majd holnap, amikor kialudtad a mai fájdalmakat, újra nekiülsz és végig mész azon az úton, amit oly sok lelkesedéssel megterveztél.