ARIELA
ÉLNI MINT A MESÉBEN!
ebben a világban? ha valaki nem gondolkodik reálisan, elbukik.
ezzel teljesen eggyetértek. mindig két lábbal kell állni a foldon. elosszor a jovonket kell megtervezni, késobb a családunk kerul elotérbe. a megélhetés, a karrier alapveto dolgok minden ember életében, mert a család mit alapítunk, a társunk és a gyerekeink, a legfontosabbak a világon. a karierre nemcsak a saját onmegvalósításunkért és a sikerélmény végett van szukségunk, de a folyamatos elobbre jutás anyagi elonyoket, biztonságot hoz a családba.
ezért mondtam, hogy teljesen eggyetértek ezzel, de nézz korul a hírekben, az utcán, a kornyezetedben mennyi borzasztó dolog torténik. mintha más már nem is létezne, vagy más nem érdekelné az embereket, csak a rossz dolgok.
ez olyan szomorú.
nem lenne jó egy kicsit kiszakadni belole? ellógni egy pillanatra a mesébe?
a saját megálmodott mesénkbe.
na most nem azt mondom, hogy a munka helyen, vagy a suliban az oszpontosítás helyett álmodozzunk, mert akkor úgy kirúgnak onnan, hogy a lábunk sem éri a foldet. hanem azt, hogy minden utolsó dologban meglehet találni a varázslatot.
elmeséllem a saját torténetem: amikor karrierem kezdetén mindent megtettem, hogy elobbre jussak, de a dolgok túl lassan mentek ahhoz, hogy anyagilag megengedhettem volna olbetett kézzel várni a sikerre. pedig mindennek idore van szuksége, hogy beérjen és bizony várnom kellett. addig is egy gyárba mentem takarítani. a realitás annyi volt, hogy a koszos mozsdókat torulgettem épp, mikor eszembe jutottak nagymamám szavai: "minden munkát lehet úgy végezni, mint egy muvész, találhatsz benne varázslatot". s amikor gugolva a mozsdó alját torulgettem, egyszeriben, mintha egy szoborról toroltem volna le a port, hogy még szebben tundokolhessen a világ szemében. amikor elkészultem vele, korulnéztem- minden csillogott, mégha csak ot percig is, mert bejottek a munkások és pillanatok alatt éppolyan koszos lett, mint azelott. de akkor is jó érzés volt egy kis idore rózsaszinbe látni a világot.
a don huan de marko címu film jutott errol az eszembe, amikor johni depp magyarázza marlon brandónak, hogy "azt hiszi nemtudom, hogy pszihiátrián vagyok? de én inkább a maga luxus villáját látom, ahol a vendége vagyok"
sokat toprengtem ezen a filmen. ha nagyon nehéz élethelyzetbe kerulunk és végig kell csinálni, mert muszály, akkor próbáljunk benne találni valami szépet. ha nincs, akkor képzeljuk el.
miért van erre szukség?
mert ha az ilyen dolgokon kell keresztul mennunk, akkor így konnyebb, elviselhetobb. lehet badarságnak tunik, de próbáld ki és meglátod enyhíti majd a rossz idoszakokat átvészelni. annyi minden van az életben, amitol nincs menekvés, ilyenkor egy kicsit mi igyekezzunk valahogy kibirni, mert eljon az ido, és sokkal jobb lesz. minden kitartásnak megjon a gyumolcse egyszer.