ARIELA
ELMEGYEK A VILÁG VÉGÉRE!
mindenki életében eljon az az ido, amikor úgy dont, vagy legalábbis megfordul a fejében, hogy elmegy abból a kozegbol, amiben él. úgy érzi megrokonyodott az élete és az az állapot, ami nemrég még a biztonságot nyújtotta neki, máramár csak nyug, úgy érzi fuldokol benne.
mindegyis hová, csak el onnan.
sokan kozulunk akkor kerulnek kulfoldre dolgozni, de vannak, akik a nagyváros zajában próbálgassák szárnyaikat.
van akit már fiatal korában elkap a vágy, hogy saját lábra álljon és egyedul akar megbirkózni az élet bonyolult kihívásaival.
szerencsére a legtobbje célba is ér, de vannak olyanok is, akiknek nem sikerult az eltervezett céljait elérni. persze a buszkesége nem engedi az otthoniak elott bevallani, mert mit mondana a család, hogy "becsodoltem, nem voltam rá képes, mert ugyetlen vagyok". nem, inkább sanyargunk tovább, majdcsak valahogy lesz, és "lehethogy idovel sikerulni fog" áltatjuk magunkat.
mindig azt mondom minden embernek, hogy sose adja fel álmait. kovácsoljon belole célt és mennyen addig, míg el nem éri, mert csak akkor lesz boldog. ez így is van, de vannak élthelyzetek, amikor talán még nem értunk meg rá, még fejlodnunk kell, fel kell nonunk a célunkhoz, vagy csak a korulmények hozták úgy, hogy egy kis idore le kell mondanunk álmunkról. meg kell szakítani. talán megpihenni lelkileg, hogy késobb újult erovel vethessuk be magunkat teljes egészében. ekkor jon el az ido, hogy visszatérjunk a biztonságba. ott, ahol várnak ránk. az otthonunk.
ha van hová vissza mennunk, tegyuk meg. ahol tárt karokkal fogadnak és mindegy, hogy a családod, vagy a barátaid, de ahol a szíved azt érzi otthon vagy, menny oda.
sosem megalázó eléjuk állni, elmondani, miért jottél, mert ok ismernek, szeretnek és megértik majd. sosem fogják azt mondani rólad, hogy egy csodtomeg vagy. ezt csak te gondolod magadról abban a helyzetben. tudod mit fognak gondolni, hogy de jó, hogy itt vagy.
sose legyen nagyobb a buszkeséged a szeretettol, mert azzal csak magadat bántod, persze másokat is, de neked fog fájni a legjobban, az biztos.
ha ott maradsz erovel, ahol tudod, hogy már nem kapsz semmit az élettol, amikor az a hely már nem nyújt neked semmit, egy ido után nagyon boldogtalan leszel, elhagyatott és kiszolgáltatott a helyzetnek.
azzal, hogy egy kisidore leállsz, visszatérsz, még nem adtad fel, mert amikor felerosodtél, feltoltotted magad, elobukkanak az új lehetoségek is és újra elnidulhatsz majd a nagyvilágba.