ARIELA
AMIKOR A "SAJNÁLLOM" MÁR NEM ELÉG!
sokszor kovetunk el hibákat, baklovéseket, amivel megbántjuk a másikat. akaratlanul is olyat mondunk, mi megsérthet. van persze úgy is, amikor készakarva alázunk meg valakit, csakazért, hogy fájdalmat okozzunk.
a lelkunk mélyén tudjuk, hogy ez nem helyes, de haragunkkal igazoljuk tettunket, hiszen csak vissza adtuk, stb. okot lehet találni akármennyit.
van amikor sajátmagunk sikertelensége miatt bántjuk folyamatosan azt a személyt, aki a legkozelebb áll hozzánk. bár nem tehet róla, mégis o issza meg a levét mindennek. amikor duhosek vagyunk az egész világra, mert ma semmi sem sikerult és persze miért is mi lennénk a bunosek ebben, amikor mást is hibáztathatunk.
így legalább nem lesz lelkifurdalásunk, hogy nem tettunk meg mindent, amit kellett volna.
de tényleg nem lesz? vagy csak mi nyomjuk el magunkba, ami egy ido után jól osszegyul bennunk és agresszióba torkol, vagy ha még azt is eltudjuk nyomni, akkor megkeseredettségbe.
na egyik se jobb a másikál!
hogy sose kovetkezzen be, minden alkalommal, ha kudarc ér, vagy bármilyen sikertelen dolog, igenis lehetunk szomorúak, csalódottak, de mindig vállaljuk fel a hibáinkat, mert az gyógyítsa a lelket és segít elore lépni egyel. sokat tanulhatunk belole. tudom elcsépelt igazságok, de tényleg így van, mert ha felfogjuk hol hibáztunk, legkozelebb már nem úgy csináljuk a dolgokat.
vissza kanyarodva a címhez, azért választottam ezt a témát mára, mert egy rakás szulo panaszkodott nekem, hogy naponta megbántsa a gyerek, aztán késobb vállat von, bocsánatot kér és megy az útjára, mintha mi sem tortént volna. persze mindig megbocsát neki, hisz az annya, csak egy dologról mindegyik elfelejtkezik, hogy azok a fájdalmak sebeket ejtenek és ezek nem gyógyulnak egy szótól. jobb lesz, de nem múlik el.
ezért kell torekednunk arra, hogy bármi is torténik, ne csináljunk olyat, amiért bocsánatot keljen kérnunk.